Egy kis betekintés a Magyar Kettlebell Akadémia edzőtáborába
Idén XI. alkalommal került megrendezésre a már szokásosnak mondható edzőtábor. Amikor kettlebell edzőtáborról beszélünk, a területen jártas embereknek az jut eszébe, hogy megállás nélküli technikagyakorlás: jerk, snatch, clean és még sorolhatnám. Az ilyen jellegű edzések egy versenyfelkészítő edzőtáborban teljesen természetesek, de nálunk nem.
Na, de kezdjük az elején.
Az edzőtáborunkat idén is immár hetedik éve Salgóbányán, mondhatni a semmi közepén tartottuk, tizenöt mindenre elszánt jelentkezővel. A Medves Hotel dolgozói mindig nagy lelkesedéssel fogadnak, és mondhatni családtagként köszöntenek minket. A megérkezés után elfogyasztjuk az edzőtáborhoz igazított, alig 2500 kcal-s ebédünket, amitől alig bírunk mozogni. Majd elhangzik a rettegett mondat Csabi szájából: "15 perc múlva mindenki legyen átöltözve, kezdődik az edzés!" Ugye nem kell mondanom, hogy mennyi kedvünk van 34 fokban, tele gyomorral még golyót is fogni a kezünkbe. De Csabi figyelmes, rögtön azzal kezdi, hogy dobáld végig a golyót a végtelen hosszú réten, FUSSSS!!! utána és vissza. - Köszi. - Majd még ilyen feladatok úgy a végtelenségig, és miután biztos vagy abban, hogy a sztrapacskát ki fogod hányni, megkímél. A tábort úgy állította össze, hogy minél többet sajátítsunk el a juggling és flow technikákból. Ebből következik, hogy ezután elkezdünk alaptechnikákat megtanulni, dobálgatjuk magunknak és egymásnak a golyót kisebb-nagyobb sikerrel. Nem adtuk fel, mert tudtuk -
"A következő az sokkal könnyebb lesz!"
De tudjátok mi ebben a jó? Hogy úgy röpül el három és fél óra, hogy nem vesszük észre. Amit érzel, hogy felhőtlenül játszol, mint egy gyerek, és csak azt érzed, hogy nem bírod felemelni a kezed, borzalmasan elfáradt a törzsizmod.
Az első napon megkímélt minket a további kínzással. De tudtuk, hogy holnap új nap jön és kezdődik minden előröl.
Másnap sem tétlenkedtünk, reggeli után bele is vágtunk a mókába. Táboroknál már megszokott módon egy jó kis átmozgató kardió edzést kaptunk, ezt már az előző nap elsajátított gyakorlatokkal kiegészítve. Itt már azért előfordult, hogy a tenyér egy-egy embernél megtépázódott, de hát szeretjük a fájdalmat. Ezt követően kértük, hogy délután egy kicsit kímélőbb edzés legyen, hogy tudjunk regenerálódni. - Meg is kaptuk - egy laza két és félórás erősítő edzés keretében. Itt megjelentek a hagyományos jól ismert technikák: press, high pull, és a többi. Az volt a jó, hogy nem kellett sok ismétlést csinálni, de azt jó nagy súllyal. Itt mindenki beleadhatta, ami még benne volt. Feszegethette a határait. Megfoghatott olyan súlyt, amit még eddig nem mert, vagy nem volt meg hozzá az ereje. Ezekben az edzésekben az a jó, hogy érzed és el is hiszed magadról, hogy erős vagy, hogy ez az erő olyan energiát ad, amit még nem tapasztaltál. Minden porcikád zsiborog, fáj, de mégis ülsz és mosolyogsz, mert büszke vagy magadra, hogy meg tudtad csinálni. Hát, mit mondjak, elfáradtunk.
Alig vártuk a másnapot, mert tudtuk, hogy egy újabb kihívás vár ránk.
Reggel én tartottam, egy laza átmozgató kardió edzést, néhány páros gyakorlattal. Nem akartam megölni a bandát, mert tudtam, hogy délután nagy meló vár rájuk.
Ebéd után Csabi összeállított egy koreográfiát, hogy a gyakorlatokat legalább ha kicsit is, de próbáljuk meg együtt csinálni, hogy érezzük a csapatdinamikát. Mivel tudjuk azt, hogy mennyire fontos ezekben a Juggling gyakorlatokban, mert a másik emberrel szinkronban kell lennünk. Amikor nem egyedül vagy, és a munkád másik tizennégy fővel össze kell hangolni, mert ha te elrontod, minden kezdődik előröl. Na, ez nagy meló. Azt kell, hogy mondjam, mindenki kihozta magából a maximumot.
Késő délután aztán útnak indultunk meghódítani a Salgói várat, a kis golyócskáink kíséretében. Hát nem egyszerű felmenni azon a rövid 600 méteres úton. Még akkor sem, ha "nyugi, csak az utolsó 10 méter ami kicsit húzós".
Fent, miután kilihegtük magunkat, elkezdtük a begyakorolt koreográfiánkat tovább tökéletesíteni. Nagy turistalátványosság voltunk, kicsit sajnálom, hogy nem tettünk ki egy kalapot. El kell, hogy mondjam, remek társaság jött össze ebben az edzőtáborban. Három nap alatt sikerült szinte teljesen összehangolni a mozgást, a dinamikát. És így Csabi is boldog volt, mert nagyon jó felvételeket csinált rólunk.
A napot itt is közös összegzéssel zártuk, immár a hotelben. Kicsit sajnálkozva, mert tudtuk, hogy sajnos a következő nap indulunk haza.
Másnap egy ismét már hagyománnyá vált kívánság edzéssel záródott a tábor. A lényege, hogy mindenki mond egy feladatot, és abból mindenki megcsinál 100 darabot, a saját ütemében, szisztémájában, úgy ahogyan neki jó. Cél, hogy az 1500 darab technikát két óra alatt be kell fejezni.
Ez méltó lezárása volt a tábornak. Remek csapat, és mondhatom, kiváló edző állt a csapat élén, aki koordinálta munkánkat.
Jövőre ismét találkozunk. Ha szeretnél egy kiváló csapat tagja lenni, csatlakozz hozzánk.
