Norbi történetét már egyszer meséltük — 2017-ben, amikor elkezdett hozzánk járni és leadta a súlyfelesleget. Ha kimaradt: Sikersztori #6 – Norbert története →
Norbi, ahogy ma edz — a régi lendület, csak épp Adrival kettesben.
Norbi sok évvel ezelőtt járt a terembe. Egy nagyon kitartó és hajtós srác volt. Akkoriban abba kellett hagynia nálunk az edzéseket, de nagy meglepetésemre nemrég ismét megkeresett, hogy szeretne újra járni, de nem egyedül, hanem a kedvesével. Azért, hogy felzárkózzanak, eleinte személyi edzésre jártak, de aztán beálltak a csoportos edzésekbe. Norbi kemény hozzáállása semmit nem változott, és párja, Adri, is ugyanolyan hévvel nyomja az edzéseket, mint Norbi. Azóta összeházasodtak, és mint férj-feleség, váll váll mellett edzenek, szívósan és keményen.
Norbi szemszöge
2016 április 12-én betévedtem az első kettlebelles órámra Csabához, ahonnan úgy 15 perc után majdnem a mentő vitt el.
Ennek örömére a következő 3 évben először heti 2, majd 3 és alkalmanként 4 edzésre is eljártam.
Sajnos 2019 áprilisában külső körülmények miatt nem tudtam tovább járni, emiatt a kettlebelles „karrierem” itt egy nagyobb szünetet tartott, addigra viszont a mozgás már életem részévé vált, emiatt az elkövetkezendő években sok fajta edzést kipróbáltam: konditermest, saját testsúlyos edzéseket, crossfitet, meg hasonlókat, de egyszerűen egyik alatt sem éreztem azt, amit azokon „A Csabás” edzéseken anno.
Emiatt beszereztem egy 20 kg-s girját, és onnantól amikor csak tudtam, azzal edzettem tovább otthon.
Aztán megismertem a feleségemet, Adrit, akit sikerült rávennem, hogy edzünk együtt, ezzel is motiválva egymást.
Már az elejétől kezdve mondogattam neki, hogy „Na, gyere, menjünk vissza a volt edzőmhöz!”, de sajnos nem akarta beadni a derekát, mondván neki a fancy termek jönnek be. Úgyhogy 2 éven keresztül eljártunk különféle termekbe, sokféle csoportos edzést kipróbáltunk, ahol nem elég, hogy szinte semmit sem fejlődtünk, de minden egyes teremnél kb. 2-3 hónap után előjött ugyanaz a gond, mégpedig, hogy Adri megunta, motiválatlan lett, nem tetszett neki a közeg és egyszerűen már bánta, hogy odamentünk. Még egy edzőtáborba is elmentünk, mondván ne legyünk antiszociálisak, de hát valami borzalmas volt...
Mindeközben én végig mondogattam, hogy „Naaaa, kipróbáljuk végre Csaba edzéseit?”, amire aztán az esküvőnk előtt fél évvel beadta a derekát. Így az esküvői stresszt sikerült levezetni az edzéseken, miközben formába is hoztuk magunkat.
És az eredmény?
Eltelt 2 év... Adri szájából egyszer sem hallottam, hogy megunta volna.
Esetemben egyre gyakrabban leváltotta a lila golyót a zöld, narancssárga vagy épp a piros, vagyis igencsak sokat fejlődtünk rövid idő alatt is. Kipróbáltuk a zsonglőrködést is, ami egy nagyon egyedi dolog Magyarországon, és gondoltuk megnézzük milyen ez. Viszont hamar rá kellett jönnöm, hogy nekem szükségem van az ujjaimra a programozáshoz és hát fél év alatt sikerült 3x majdnem eltörnöm őket.. Ez nem az edzés hibája volt, én nem voltam eléggé ott ilyenkor fejben, ugyanis az ilyen zsonglőrös edzéseken az embernek fejben is nagyon ott kell lennie, de így az esküvő közeledtével nyilván már nekem nem ment. Szóval a girjás zsonglőrködésünket egyenlőre parkoló pályára tettük, de annál többet járunk a csoportos órákra, és egyszer talán visszatérünk a zsonglőrködéshez is.
Összességében érdekes, mert az edzések nagyrészt mások, mint anno voltak, de valahogy mégsem. Egyértelműen sokat változott Csaba, a többiek és maga az edzés menete is, de a végkimenetel ugyanaz: halál.
Norbi, MKA-mezben — a régi girja helyett most már a klub golyóival.
Adri szemszögéből
A sport mindig is az életem része volt, kisebb nagyobb mértékben, de egészségügyi okok miatt amikor találkoztam Norbival, egy női fekvőt se tudtam csinálni.... Bármiféle edzést újra kezdeni nekem elég nehéz volt, ellenben Norbi végig támogatott és lelkesítette, hogy menjünk együtt és csináljuk. A kedvemért az elején eljárt velem közeli, szép, drága, híres termekbe, ahol egy alapizomzatot sikerült összeszednem, de elég hamar elment a kedvem tőle, meguntam ezeket.
De miért?
Elegem lett abból, hogy az számít, hogyan vagy felöltözve, milyen drága edzőruhákba jársz edzeni, nőként mennyit mutatsz magadból és milyen vékony vagy... Ez igencsak elvette a kedvemet ezektől a termektől, és végül mondtam, hogy jóóóó próbáljuk ki ezt a girjás dolgot, amit már az elejétől mondogatott a férjem nekem. Eleinte féltem, mivel azt hittem ide is izmos, kidolgozott férfiak járnak csak, és kifogok lógni a sorból, majd biztos kinevetnek mert nekem nem megy annyira.
Adri, aki azt hitte kilóg majd a sorból — aztán rájött, hogy pont ide való.
Ellenben nagyot tévedtem!!! Az elejétől kezdve egy nagyon befogadó társaság volt, Csaba, Nóri és Attila nagyon figyelmes és türelmes edzők, akik mindenkire külön figyelnek és a fejlődésünknek megfelelően feszegetik a határainkat. Itt nem számított ki mibe jön edzeni, vagy mennyire jópofizol az edzővel, mert a végén úgyis csavarni lehet a ruhánkból a vizet, csapzódtak vagyunk és senkivel se bánnak kedvesebben, vagy éppen bunkóbban.
Nagyon örülök, hogy végül „beadtam a derekam” és idejöttük edzeni és megismerkedtem a girjával. Nagyon megszerettem az edzéseket, zseniális, hogy csak pár „golyóval”, milyen komplex és összetett edzéseket lehet csinálni. Pont ez a kevés eszköz, kicsi helyigény de összetettség ami még megfogott. Nem is beszélve a zsönglőrködésről, amit igaz rövid ideig csináltunk, de én nagyon megszerettem, és ha a csoportos edzéseken is van hasonló, én élvezem ezeket a hasonló mozgásokat is.
Hálásak vagyunk és örömmel tölt el minket, hogy ilyen lelkiismeretes és kiváló edzők mellett edzhetünk mi is és fejlődhetünk, akik mellett a motiváltságunk is megmaradt.
Két éve nem hallottuk tőle, hogy megunta volna.
Norbi és Adri megtalálta, amit keresett – párban, hétről hétre. Ha téged is megérintett a történetük, a következő lépés a tiéd.
Első edzés — ingyenes. Eszközt adunk, csak sportruhát hozz.