Sikersztori #16 András története
Hosszú hónapok folyamatos hitegetése után, hogy “majd holnap elkezdem”, egy hideg novemberi napon végre ott álltam a Szentkirályi utcai pincehelyiség bejáratnál.
Hosszú hónapok folyamatos hitegetése után, hogy “majd holnap elkezdem”, egy hideg novemberi napon végre ott álltam a Szentkirályi utcai pincehelyiség bejáratnál.
Hogy ki mit kap az edzéseimen, az változó, azonban vannak közös pontok. Ezek első sorban az erő, kitartás, állóképsesség, továbbá a hit abban, hogy sokkal többre is képesek vagytok, mint amit elsőre gondoltok magatokról. És ez a titka a Spartan Kettlebellnek. Sokkal könnyebben le tudod győzni a benned rejlő korlátokat, mint gondolnád. A kettlebell pedig rendkívül sokrétű és hasznos eszköz, mellyel az egész testedet átmozgathatod és megacélozhatod. Erről szól újabb sikersztorink, amely Szabó Norbert esetét írja le a füles vasgolyóval:
Előző posztomban kifejtettem, hogy hogyan indulj neki a fogyásnak és úgy általában az edzésnek. Eljutottunk addig, hogy leültél, gondolkodtál, elhatározásra jutottál, tervet szőttél, hogy hányszor és merre, és már csak az van hátra, hogy összerakd a holmidat és elindulj. Eddig általánosítottam, ellenben most azt veszem alapul, hogy az én kettlebell edzéseimet szemelted ki magadnak.
Gyerekkoromban túlsúlyos voltam, legalábbis a korosztályomhoz képest. Nem tudtam elfogadni magamat és a testalkatomat. Emiatt sokszor csúfoltak és emiatt hamar a közösségek perifériájára kerültem. Hogy e mögött pontosan mi áll, majd egy másik bejegyzésemben taglalom.
Aztán mivel más életképem nem volt, elkezdtem futni és koplalni. Ezt az elhatározást tartottam a Honvédség keretein belül is, ahol viszont kopasz katonaként nem volt lehetőségem futni. Ellenben nem ettem szinte semmit, mert úgy éreztem, ott is kiközösítenek a testalkatom miatt.