Csürke Csaba

Gyerekkoromban túlsúlyos voltam, legalábbis a korosztályomhoz képest. Nem tudtam elfogadni magamat és a testalkatomat. Emiatt sokszor csúfoltak és emiatt hamar a közösségek perifériájára kerültem. Hogy e mögött pontosan mi áll, majd egy másik bejegyzésemben taglalom.

Aztán mivel más életképem nem volt, elkezdtem futni és koplalni. Ezt az elhatározást tartottam a Honvédség keretein belül is, ahol viszont kopasz katonaként nem volt lehetőségem futni. Ellenben nem ettem szinte semmit, mert úgy éreztem, ott is kiközösítenek a testalkatom miatt.

Nem sokan tehetik meg, hogy ezt a filozófiát magukénak érezzék, de szerencsére nem is kell! Nagyon fontos azonban, hogy valamilyen mozgásforma mindenki életének szerves része kell, hogy legyen. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, lehet ez akár egy nagy séta a parkban, biciklizés a pároddal, focizás a haverokkal, vagy egy kiadós úszás valamelyik tóban/uszodában. A Dunába inkább ne menjetek bele!