Hosszú hónapok folyamatos hitegetése után, hogy “majd holnap elkezdem”, egy hideg novemberi napon végre ott álltam a Szentkirályi utcai pincehelyiség bejáratnál. A kihelyezet cégér szerint éppen egy kőkemény funkcionális edzőterembe készültem betenni a lábamat. Azért a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem magamtól, hogy biztosan akarom én mindezt, de úgy voltam vele, hogy ha ennyi idő után végre eljutottam idáig, akkor legalább nézzem már meg, hogy merre visz tovább ez az út.
Mindig megéri megtenni azt a lépést, amivel kapcsolatban az ember erősen azt érzi, hogy meg kell tennie – még ha ez a hang sokszor halk és bizonytalan, és teljesen feloldódni látszik a külső forgatag zajában.
Ebben az esetben sem tévedtem.
.