Saját beszámolóm a márciusi versenyről.
Szerző: Csürke Csaba — az MKA alapítója, kettlebell juggling nemzetközi bíró
Minden edzőnek van egy mélypontja
Ahogy említettem: minden edzőnek van egy mélypontja, amikor elfárad. A hobbi szinten edző ember és a profi szinten edző ember között — főleg ha edző is az illető — az a különbség, hogy aki hobbi szinten sportol, nem szembesül különösebb nyomással. Sőt, sokszor a mindennapi élet nyomása miatt megy edzeni — hogy erősebb, ügyesebb legyen.
És amíg a teremben van, nem kell mással foglalkoznia, mert az edző megmondja, mit és hogyan csináljon, a legapróbb mozdulatáig. A fejében heti x órában szerepel a kettlebell — tényleg a kikapcsolódás eszköze.
Nálam azért ez máshogy néz ki. Ha reggel felkelek, már a kettlebellel a tudatomban ébredek. Az aznapi edzések, a saját edzésem, a személyi edzettek edzései, marketing, a terem dolgai, a vállalkozás örömei ebben az országban… Szóval ezekkel a gondolatokkal kelek, és ezzel is fekszem le. És mire odajutok, hogy megfogjam a golyó nyelét, mentálisan már edzettem ki tudja hány órát. Nyilván fáradtan fogok hozzá.
Ez az edző valósága. Mutatni kell az utat, tehát nem tehetem meg, hogy gyengének, fáradtnak, levertnek mutatkozzam. Sokszor nekünk, edzőknek a saját energiáinkból kell feltölteni a lemerült edzetteket. Nem lehet, hogy én szívom le az ő energiáikat — ha nem lelkileg feltöltődve mennek el az edzésről, akkor nem jönnek vissza.
Ez nem panasz, csak egy állapotjelentés
Ha van egy saját edzőtermed, kialakítottál egy rendszert, és még többet akarsz elérni az életben — az nem mindig habostorta. Az elmúlt év végén valahogy elengedtem az edzéseket. 24 éves korom óta nem volt olyan hét, hogy ne edzettem volna. De az elvárások nyomása kicsit úrrá lett rajtam. Aztán jött egy sérülés, majd egy kisebb betegség.
A visszatérés — és egy döntés, ami mindent megmozgatott
Nem tudtam rendesen edzeni, fizikailag sem. Ez szerencsére januárra kezdett csendesedni. Nem volt hirtelen nagy lendület, csak úgy éreztem, hogy most már talán újra lehetne. Orosz barátaink elindítottak egy online versenysorozatot, amire helytől függetlenül lehet nevezni. Most viszont nekem is újból kedvem támadt megmérettetni a tudásomat. És megint egy olyan versenyszámot választottam, amiben ebben az országban még soha senki nem indult:
A kettlebell juggling páros kategória különleges: nem csupán a saját technikád számít, hanem a szinkronitás, a kommunikáció és a közös ritmus is. Két ember, két golyó, egyetlen mozgásnyelv. Ez koordinációs, idegrendszeri és mentális szempontból is az egyik legigényesebb kettlebell irányzat — és hazánkban mi honosítottuk meg. A versenyzőink legutóbbi sikereiről ebben a cikkben számoltunk be.
Attila, márciusban indulunk párosban
Szóltam Kántor Attila barátomnak. Attila jó partner, ismer már annyira, hogy tudja: ha valamit a fejembe veszek, azt igyekszem végigcsinálni. Évek óta edzünk együtt, többször is léptünk fel itthoni versenyek megnyitóján páros produkcióval. Ő is kicsit le volt eresztve, mint a lufi, mert előtte egy hosszabb betegségen esett át, és a kondija sem volt épp csúcsformában. Szépen, lassan, lépésenként dolgoztunk magunkon és a szetten.
Ez a felkészülési módszer — amelyet a sportpszichológiában periodizációnak hívnak — tudatos: a csúcsformát a verseny dátumára időzítjük. A kettlebell jugglingnál ez különösen fontos, mert az idegrendszeri fáradás gyorsabb, mint az izomfáradás. Ha túl korán csúcsosodik a forma, a versenynapon már csak az árnyéka marad. A fájdalomtűrésről és a mentális felkészülésről külön cikkben is írtunk.
A videó leadása — és ami utána jött
Határidő előtt megvoltunk, szabályosan le is adtuk a videót. Aztán jött egy kisebb malőr. Leonid barátom szólt, hogy ki kellene egészíteni — három plusz dobást jelentett, két golyóval magunknál. Én mentálisan épp hullámoztam, de a párom Nóri… Nórinak megvan az az ékesszóló képessége, amit ha motivációra használ, akkor nincs az embernek kedve vele vitatkozni. Ne legyen már puding az ember!
Tisztességből végigcsinálni
A teremben aztán egyből nekiálltunk Attilával, és számunkra is meglepő gyorsasággal megcsináltuk a feladatot. Nem volt mit veszítenünk — volt már egy elfogadott videónk. De úgy voltunk vele, hogy tartozunk ennek az egésznek azzal, hogy tisztességből végigcsináljuk. Persze ott motoszkált bennünk, hogy ha kiegészítenénk még egy-két ponttal a szettet, akkor a második helyről indulhatnánk. De az már tisztességtelen előny lett volna, és nem éltünk vele. Maradt az eredeti pontszám. Így volt helyes.
A fásultságon túl — amit a verseny visszaadott
Most úgy érzem, hogy magam mögött hagytam azt a fásultságot, ami pár hónapig árnyékot vetett rám. Megint izgalomba hoz, hogy gyakoroljak, pontosítsak, tisztítsak a dobásokon. Ez az irányzat és a verseny szabályzata nagyon szigorú. Nem az a kérdés, hogy hibázik-e az ember — hanem hogy mennyit. Elég egy kicsit görbébben dobott golyó, egy plusz lépés, vagy ha a lábak nincsenek egy vonalban — és már jön is a mínusz.
Ami még emel: hogy bíró is lehetek ebben a nemzetközi versenysorozatban. Szeretném, ha itthon is egyre többen megéreznék ennek a mozgásformának az élményét. Ez nem csak játék. Ez fókusz, figyelem, fegyelem — és egy új kapcsolat a testeddel, a társaddal, meg önmagaddal. Ha a kettlebell mentális hatásai is érdekelnek, ezt a cikket ajánlom.
Aki azt mondja, hogy már mindent tud — hazudik.
Akár magának, akár másoknak. A fejlődés nem háromnapos workshop kérdése. Ez évek munkája. Én is tanulok minden nap. Ha komolyan érdekel a kettlebell oktatói szinten, nézd meg az MKA edzőképzés oldalát — ott mindent megtalálsz.
Ha benned is megvan az igény a valódi tudásra — beszélgessünk.
Csoportos vagy személyi edzések keretében megmutatom mindazt, amit az elmúlt években megtanultam erről az eszközről. És ez nem kevés.
Első edzés — ingyenes. Eszközt adunk, csak sportruhát hozz.