Az én sztorimat már olvashattad a kettlebellel kapcsolatban, és hogy hogyan változtatta meg az életemet. Bár a blog alapvetően a saját gondolataimat tükrözi, most mégis megszegem picit az íratlan szabályaimat és valaki másnak az írását fogom közölni. Jöjjön hát egyik legszorgalmasabb tanítványom története, melyet saját szavaival mesél el nektek. Én többet ehhez nem is akarok hozzátenni.
Spielmann Zoltán esete a füles vasgolyóval
"Gyerekkoromban velem született szívrendellenességet diagnosztizáltak az orvosok és három évesen meg is műtöttek. Akkoriban ez elég komoly és veszélyes műtétnek számított. Azóta rendszeresen kell kontroll vizsgálatokra járnom, valamint fokozottan figyelnem kell az egészségemre és a terhelhetőségemre. A sporttól nem voltam eltiltva soha, viszont fokozott odafigyeléssel kell művelnem.
Diákkoromban aktívan röplabdáztam, rengeteget bicikliztem, majd ez a főiskolával és a munkával teljesen megváltozott. Sosem voltam egy nádszál alkat, de mozgás nélkül, állandóan a számítógép előtt ülve, eléggé "belegyógyultam" az irodai forgószékbe. Feljött kb. 20-25 kg és az állóképességem eléggé leépült. Ennek nyilván az orvosaim sem örültek, mondták is minden kontrollon hogy fogyni kellene, mozogni kellene, mert ez eléggé rizikós így
Tavaly karácsony tájékán már mocorgott bennem a gondolat, hogy el kellene valamit kezdeni magammal, aztán idén januárban egy ismerősöm által ismerkedtem meg a Spartan Kettlebell-el,
ekkor 110 kg voltam és az erőnlétem egy nagy nulla volt.
Az első edzésen majdnem összeestem, annyira kemény volt számomra, de aztán jött a következő...és a következő. Lassacskán pörögtek le a kilók és egyre jobban bírtam az edzéseket.
Körülbelül 3 hónapnyi edzés után került sor az éves kontrollvizsgálatra a szívemmel és a doki meglepően tapasztalta, hogy a vizsgálati eredményeim sokkal jobbak, mint az előzőek. Mintha legalább fél éve aktívan sportolnék, pedig csak fele annyi volt. Elmondtam neki hogy mit csinálok. Biztos ami biztos alapon kikértem a véleményét is, hogy nekem ezt szabad-e, mire figyeljek stb... Bíztatott hogy nyugodtan csináljam csak tovább, mert jó hatással van az egészségemre, ugyanakkor a szokásos módon óvatosságra is intett, hogy azért vigyázzak és csak ésszel hajtsam magam (26 év után ez már nyilvánvaló).
Most, 7 hónappal az első edzésem után, 15 kg-al könnyebben egyrészt sokkal jobban is érzem magam, másrészt a következő néhány hónapban a legközelebbi vizsgálatig még többet akarok kihozni magamból, és megmutatni az orvosoknak, hogy egy műtött szívű ember mit érhet el aktívan sportolva. Megállás nincs! :)"
Várlak téged is edzéseimen.