Pár hónapja azt vettem észre, hogy az utcán, a TV-ben, az újságokban és az interneten folyamatosan ömlenek ránk a testedzéssel, sportolással kapcsolatos reklámok, képek, posztok, stb. Én kifejezetten örülök ennek, hiszen a sport és a mozgás nagyon fontos egy ember életében. Főleg manapság, amikor az életünk kényelmét egyre inkább kiszolgáló berendezési tárgyak elterjedésével szinte nullára csökken a mozgásra való igényünk. Na de akkor mi is a baj?
Ismét egy remek történet a kitartás és a kettlebell közös erejéről, melyek fizikailag és mentálisan is megacélozzák az embert. Nincs lehetetlen, nincs túl gyenge, ügyetlen vagy kezdő ember. Bárki, bármikor elkezdheti a Spartan Kelltebellt és fejlesztheti saját fizikumát olyanra, amilyenre mindig is szerette volna. Olvassátok hát Rozs Franciska sikersztoriját:
"49 kg. Vasággyal. Ekkora voltam 16 évesen, négy hónap kórházban töltött időszak után, innen kellett elkezdenem építkezni, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is.
Egy előző posztban már hallhattátok egyik tanítványom lenyűgöző sztoriját a kettlebell szuper hatásáról, és most nagy örömömre még egy hasonló siker sztorit tudok megosztani veletek. Antóni Péter felismerte a sporttal járó életminőség javulást és önszántából váltott a tespedésből a mozgás felé. Amikor pedig úgy tűnt számára, hogy elérte fizikai határait és elfogyott a motiváció, kipróbálta a Spartan Kettlebellt.
Az én sztorimat már olvashattad a kettlebellel kapcsolatban, és hogy hogyan változtatta meg az életemet. Bár a blog alapvetően a saját gondolataimat tükrözi, most mégis megszegem picit az íratlan szabályaimat és valaki másnak az írását fogom közölni. Jöjjön hát egyik legszorgalmasabb tanítványom története, melyet saját szavaival mesél el nektek. Én többet ehhez nem is akarok hozzátenni.
Te, aki ellátogattál erre az oldalra már megtetted az első lépést a sportos életmód felé (vagy már sportos életmódot folytatsz, csak változatosságra törekszel). Így vagy úgy, de van egy megkerülhetetlen téma, amiről muszáj beszélni. A sportsérülések. Két részben tárgyaljuk a témát. Első posztomban a megelőzésről lesz szó.
A sportolás közben szerzett sérülések nagyon sokszínűek tudnak lenni, és a legváratlanabb pillanatban köszönnek be, de azért van egy két dolog, amivel lehet csökkenteni a kockázatot.
Mindig is kerestem a kihívásokat az életemben, mivel ez mozgat előre. A kihívások eléréséhez pedig célokra van szükség. Az első ilyen volt a boksz, ami megadta számomra azt a többletet, ami a saját korlátaim átlépéséhez elegendő volt akkoriban. Három év után találkoztam először a Krav Magával, ami szinte azonnal az életem szerves részévé vált. Ennek a speciális küzdősportnak szemlélet hamar beleivódott a mindennapjaimba. Minél jobb akartam lenni saját magamhoz és másokhoz képest is.
Sokan dilemmáznak azon, hogy mikor igazán jó edzeni. Valaki reggel szeret, mert akkor kevesebb vannak a termekbe és a foglakozásokon egyaránt, valaki az esti órákat preferálja, mert akkor igazán aktív a szervezete, van, akinek mindegy, mert imád sportolni, és nyilván vannak olyanok is, akik minden napszakra találnak valami kifogást. Remélem, te nem az utolsó kategóriába tartozol.
Sokakban felmerülnek bizonyos kérdések az izomlázzal kapcsolatban. Mi is az az izomláz? Mitől lesz izomlázam? Ha nincs izomlázam, keveset edzettem? Edzhetek úgy, hogy izomlázam van? Rengeteg kérdés merül fel az emberekbe az izomlázzal kapcsolatban, párat megpróbálok megválaszolni.
Az izmok fájdalmas gyulladása, ami egy komolyabb edzés másnapján léphet fel, vagy sok kihagyás utáni első tréningeket követő napokon. Súlyosabb esetben a hétköznapi munkában is tud akadályozni.
Mivel már bárki gyárthat tartalmat az interneten (még Én is!), számos tévhit kering sport témakörökben. Vannak világmegváltó technikák, szuper módszerek és egy csomó olyan dolog, amit valakitől hallottunk régen és azóta is elhisszük. A sportos életmód jótékony hatásairól nem szeretnék beszélni, mert erről rengeteg okosságot találhattok a világhálón. Inkább nézzünk meg pár érdekes és téves berögződést, melyeket a közvetlen környezetemben hallottam.
Nem sokan tehetik meg, hogy ezt a filozófiát magukénak érezzék, de szerencsére nem is kell! Nagyon fontos azonban, hogy valamilyen mozgásforma mindenki életének szerves része kell, hogy legyen. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, lehet ez akár egy nagy séta a parkban, biciklizés a pároddal, focizás a haverokkal, vagy egy kiadós úszás valamelyik tóban/uszodában. A Dunába inkább ne menjetek bele!